satu

terveznünk kell az őrségbe. Olvassuk mit lehet, mit nem: fűnyíró használata nem lehetséges. csak legeltetni szabad. nem lehet viszont állattartani. Nos mélyen magambaszálltam. 

Van egy szakmám. Mindegy milyen, nem is ez a lényeg. Pár hónapja derült ki számomra, hogy a kedves szervezet, mely lehetővé teszi a szakmagyakorlást és a törvényeink faragói, szándékosan, vagy csak a megszokot alkalmatlanságuknál fogva hoztak egy új szabályt, miszerint a 2003 előtt megszerzett papír nem papír. Pont. A víz kivert. Ebből élek én és még páran. Most mivan? Felkerestem a kedves szervezetet, aki egyébként évi pénzért védi az érdekeim. Így. Hiszen részt vett a szabály alkotásában. A szervezet, valamint a helytartó azt sem tudták miről van szó, sőt az én szakmámat még hírből sem ismerték. Höhö. Ahogy kell, illetve régen is kellett, "felküldjük pestre". Ez történt 5 hónapja. Azóta semmi. Gondolom, marha nehéz megmondani egy kiadott papírról, hogy az most papír vagy sem. Ugyanis annyit közöltek, hogy tulajdonképpen nem az én papíromról van szó, hanem egy másikról, de mivel ugyanaz a neve, megszívtam. Várok. Azért szorítás közben gondolkodtam: a papírt a közoktatás részeként kaptam. Tehát. Az egy dolog, hogy engem átvertek, beleöltem 5 évet, némi pénzt, utána gyakorlat, stb. Nade! Az adófizetők finanszírozták a tanulmányimat, úgy ahogy a törvényeink faragóit. Befektetés voltam, ha a szakmámban dolgozom, majd visszaadózom kamatostul, és megérte. Aztán mivan a fogyasztóvédelemmel? Tulajdonképpen igénybevettem egy szolgáltatást, ami azt ígérte, hogy a papír majd, ha meglessz, feljogosít. Most jelentsem fel az adófizetőt, hogy átbaszta saját magát?